A théa 2

Vasárnapi Újság 1855

A világkereskedésnek legfontosabb czikkei közé méltán a thea is sorozható. Nem csak a roppant Csinbirodalom s Java minden osztályu lakójának legkedvesebb itala ez, olly annyira, hogy ott különös oktatók léteznek, kik a thea készitésére s annak illedelmes felszolgálására tanitanak, mert ennek tudása, valamint nálunk a vivás és tánczolás a jó neveléshez tartozik; de Europa müvelt osztályainak is kedves lett a thea. Angolhonban pedig és Hollandiában népszokássá vált.

Müveletlen állapotban a csinai theabokor 20–30 lábnyi magasságot ér el; de hogy a levelek leszedése könnyebb legyen és hogy több ágot hajtson, gyakorat lenyesik a bokrot és csak 4–6 lábnyi magasra hagyják. A theabokornak fényes, örökké zöld, fogas, hosszukás, gerelyidomu 2–6 hüvelyknyi hosszu levelei vannak; hol, egész kilencz levelü fehér illatos virágának ötrészes kelyhe van sok himszállal. Gyümölcse egy három osztályu süvegcse, elválasztott hézagokkal, mellyek minden osztályában egy kemény dióidomu héjjal ellátott mag van. A theának legnagyobb hasonlatossága van a szekfüvirággal.

Jelenleg a füvészek nagyobb része már azon nézetben osztozik, hogy a számosb theafajták egy nemből származnak, s csak a különböző évszakokbani szedés, éghajlat s müvelés által oszlanak több fajtákra.

Dsapán s a csinai birodalom déli részei azon országok, mellyekben a thea legjobban terem. Csina éjszaki részében is megterem az; de már nem olly jó, mint a déli tartományokban termesztett. Dsapánnak is csak déli részében hir fontossággal a thea müvelése. Azon kisérletek, mellyeket a the mivelésével a forró égöv alatt, Rio de Janeiroban és Braziliában tettek, nem sikerültek; mert a thea sem az igen hideg, sem az igen forró éghajlatot nem kedveli.

A dombok déli részein és a folyók közelében legjobban tenyészik a thea, mellynek szaporitása mag által történik. A bokrok levelei a harmadik évben már használhatók, de a hetedikben le kell már az ágokat vágni, hogy a gyökér ujra hajtson, ha jó leveleket akarnak nyerni.

Egy évben háromszor szokás a leveleket szedni, ugymint februariusban, azután aprilisban, végre pedig májusban. Az először leszedett levelek a legfinomabb theát szolgáltatják (Dzspánban császárthea) az utolsók pedig a legrosszabbat.

Midőn a levelek leszedettek, kezdődik azok száritása. Egy kis kályhában égő tüz fölibe vas lábas tétetik, mellyen a levelek vannak; azonban e mütételnél nagyon kell vigyázni, hogy a levelek meg ne pörkölödjenek. Minden illyes lábasnál egy ember áll, ki meztelen kezével forgatja a leveleket és azokat mindig, midőn a serpenyőből kiveszi, kezében csavarja össze, melly csavarás által a levelek a kereskedésben előforduló idomot nyerik. E száritási modor száraznak neveztetik, a nedves pedig következőleg megy végbe: a levelek vasszitára tétetnek, melly forró víz fölibe tartatik, ugy hogy a gőz a leveleket áthatván, azokat megváltoztatja, e mütét után a levelek fentebb leirt modor szerint szárittatnak. Az első száritási eljárás által zöld, az utóbbi által pedig fekete szint nyernek a levelek.

A megszáradt levelek kampókba vagy ólomládákba pakoltatnak, avagy ökörvér vagy zsir segedelmével kalácscsá az ugynevezett téglatheává formáltatnak, melly utóbbi éjszaki Csinában nagyon el van terjedve. Csina déli részében gömbölyü golyókban is kerül elő a thea, melly Avába és Kochincsinába küldetik. A thea közé gyakran még szagos virágokat is kevernek; de azon állitás alaptalan, hogy a thea ezek által azon különös szagos zamatot nyeri.

Mind minden egyes népek által századoktól használt szokások eredetét a mult idők köde fedi, ugy van ez a theával is. Hogy már a hatodik században ismerték Csinában, kitünik abból, hogy egy orvos theát ajánlott a császárnak fejfájás ellen, melly által tekintélyre jutott. Csinában még arról is regélnek, hogy már a 4-dik században egy miniszter theát ivott volna. A 8-dik század vége felé legelőször vettetett vám a theára. A dzspaniak egy Darma nevezetü, budhadisztai szentnek tulajdonitják e fontos növényt, melly szent midőn Indiából Csinába azon akarattal jött volna, hogy ott tanát terjeszsze, vallásának tekintélyt szerzendő fogadást tőn, hogy aludni nem fog és az éjet s napot áhitatosság gyakorlatában fogja tölteni; de az álom egyszer mégis erőt vőn rajta, midőn felébredett volna, e miatti boszujában s bánatában elvágta szemhéjait s a földre dobá azokat, mellyekből egy addig ismeretlen növény nött fel, mellynek leveleit midőn éldelte volna, erősebbnek s képesebbnek érzé magát a virasztásra, ugy hogy tanitványainak is ezen növényt ajánlá.

Európában a hetedik század előtt ismeretlen volt a thea. Oroszország s Hollandia azon tartományok, mellyek legelőször ismerkedtek meg vele. Egy Mogolajban levő orosz követség czoboly bőrből álló ajándékáért theát kapott cserébe; azt eleinte nem akará elfogadni, de később annak elfogadására kényszerittetvén, azt Moszkauba hozá, hol a thea tetszést nyert. A hollandokról azt beszélik, hogy 1610-ben Csinában zsályáért cserélék ki a theát. Angolhonba valamivel későbben jutott a thea ismerete, mert csak 1641-ben tétetik róla először emlités. 1664-ben a keletindiai társaság 2 font theát ajándékozott Anglia királyának és csak 1667-ben kapott 100 fontnak hozatalára rendeletet egy hajó.

Körülbelül azon időben jutott Dániába is a thea használata, hol ama hires botanikusban Pauli Simonban nagy ellenségre talált, kinek szünteleni thea használat elleni beszédjeire III. Fridrik (ki a theát szereté) azon ismeretes két értelmü választ adá: Credo te non esse sanum.

Európa tartományai között legtöbb theát fogyaszt Angolhon s Holland, azután az északi tartományok. Némethon s Francziaország keveset fogyasztanak; de ujabb időkben növekedni kezd e két országban a thea fogyasztása. Európa déli tartományai kevés theát szükségelnek.

Angolhonban a thea fogyasztása tetemes növekedésben van. Míg 1711-ben csak 142,000 fontra rugott az, már 1781-ben 3 1/2 millió font hozatott be, 1785-ben 13 millió, 1801-ben 20 millió és azonfelül 3 1/2 millió fontot,1843-ban 45 milliót, 1852-ben pedig 55 millió font theát fogyasztott el angolhon. Északi Németország 1 1/2 milliót, Francziaország csak 230,000 fontot; ellenben Oroszország 5 1/2 millió font theát fogyaszt. Egész Európa körülbelül 60 milliót, Amerika 10 millió font theát szükségel. Azon theának értéke, mellyet évenkint Csinából kivisznek 60 millió piaszterre becsülhető.

Johnston azok számát, kik theát isznak 500 millióra, tehát az összes emberiség felére teszi.

Észak s közép Ázsiának számos néptörzseinél szintén használatban van a thea, Tibet lakói is élnek vele.

Csinaiak s dsapániak a theát czukor és tej nélkül iszszák, néha azonban szeszeket töltenek bele.

Egészségi szempontból tekintve a thea, mértékletesen éldelve, egészséges italnak tekinthető; mellynek éltető és frissitő hatását fáradalmas munka után legjobban lehet tapasztalni. Kövérség s álmosság óvszereül használható. A theától nem ittasodik meg az ember, sőt a más erős italok által okozott mámorságot eloszlatja.